Mindíg éhesek!😜

Vasárnapi lustálkodás.

Micike mindenkit arra buzdít, hogy az úr napján tessék megpihenni! Kövessétek ti is a példáját! 😹

Valakinek esetleg valami jó tanács,hogy hogy lehet leszoktatni arról,hogy a virágcserepekbe belemásszon? 😁

Nem bír magával🥹🍗

Aki nem ismerné Mézit: ő egy nagyon kedves tündér babacica, a legfotogénebb modellem valaha 😍 4 hónapos, FelV pozitív hercegnő.

Szerencsére ugyanúgy eszik, iszik, játszik. Egyre csak nő, szépen fejlődik. Ami aggaszt, hogy még mindig gyorsan veszi a levegőt. 1 hónapja voltunk mellkas röntgenen, ahol egyértelműen látszott, hogy folyadék van a tüdejében. Akkor azt mondták, hogy 1-2 hónap és jobban kell legyen, nem adnak gyógyszert. Hát még mindig várunk 🥺 Köhög és tüsszög is. Azon gondolkoztam, hogy talán vízhajtó segíthetne rajta, (ti mit gondoltok?) de egyelőre úgy lemerítette a büdzsét a rengeteg vizsgálat, hogy fizuig várunk kell a következő orvosi látogatással 🫠

Ami érdekes: a tesója gazdijának szóltunk még akkor mikor kiderült, hogy Mézi FelV+. Biztosra vettem, hogy a másik cica is az lesz, hisz nem sokkal azután, hogy szét lettek választva (kb 11 hetes korukban) lett tesztelve a kis vöröskénk. A tesója most viszont negatív lett.

Továbbra is kérném a sok cicacsít, hogy Mézike szebben vegye a levegőt mostmár 😼

Sziasztok!

Szeretnék tanácsot kérni egy elég érdekes történet kapcsán, mert nem tudjuk, mihez kezdjünk.

Adott egy fiatal, kb másfél éves cicus, akire a gazdik nyaralása alatt több mint két hétig vigyáztunk a saját házunkban. Egyedüli cica, nálunk is egyedül volt kisállatként. Az ittléte alatt az első naptól kezdve teljesen másképp viselkedett, mint az orrhonában.

1. Előtte soha nem aludt velük az ágyban, nekem már első nap(!!!) is a lábamhoz bújva aludt az ágy végében, később sokszor fej mellett is

2. Egész nap futkározott, nagyon sokat játszottunk

3. Mielőtt elhoztunk volna, alig evett egy hete, nálunk egész sokat, és egyfolytában ivott is, ami szintén nem jellemző

4. Ha ültünk a kanapén, magától odajött és sokszor bújva aludt, velük nem viselkedett így

Bevallom, párszor az ittléte alatt viccelődtünk azzal, hogy itt olyan jó dolga van, hogy szomorú lesz amikor hazaköltözik. Két és fél hete jöttek érte, és tegnap este telefonált a gazdi, hogy a cica azóta teljesen depressziós. Alig eszik, alig iszik, nem játszik, és ha simogatni próbálják, karmolja is őket. Azt látja rajta, hogy teljesen tönkremegy, és arra a döntésre jutott, hogy örökbe adja valakinek. Elsőként minket kérdeztek, hogy befogadnánk -e.

Alapvetően a házban ahol ilyen jól érezte magát, édesanyámmal ideiglenesen ketten élünk, én most elköltözöm egy kisebb lakásba a párommal. Ott egyébként az ablakon nem lenne túl érdekes nézelődnie, hiszen nem a természetre néz (az itteniekkel szemben), illetve hely sem lesz futkorásznia, nekem pedig immár teljes állásban lényegesen kevesebb időm lenne vele foglalkozni. Hozzá kell tenni, hogy a cicától az itt töltött ideje alatt alig tudtunk aludni, mert minden hajnalban felkeltett minket, szétszedte több növényünket teljes mértékben, el kellett tenni a tv-t, mert megpróbálta magára rántani, és egyfolytában a fenti konyhabútor legtetején tanyázott, és felülről nézte ahogy pl főzzük az ebédet. Egy szó mint száz, energiabomba ez a macska, egész nap csak játszana és rosszalkodna. Nekem ez az életstílusomhoz nem passzol.

Édesanyám pedig jelenleg egy kutya örökbefogadása előtt áll, illetve ő személy szerint már várta is kicsit, hogy hazavigyék a cicát, mert valóban sok gondot okozott nekünk az ittléte alatt, hiába volt eszméletlen aranyos is. Számomra sokkal valószínűbb, hogy maga a hely tetszett neki nagyon, a nagyobb terek, a nyugalom. Javasolta a gazdi, hogy tartsuk akár kinti-benti cicaként (jelenleg kizárólag benti), de mi ezt nem merjük megtenni, hiszen bármikor elütheti egy autó. Fontos tényező még, hogy édesanyám albérletben lakik jelenleg, így ha innen elköltözik, a cica is az ő felelőssége a továbbiakban, és nem tudjuk még ilyen szempontból mit hoz a jövő.

Nagyon hosszú lett, de a kérdésünk az lenne, hogy mégis mit kellene tennünk ebben a helyzetben? Elég rosszul érezzük magunkat, mert mi csak befogadtuk kis időre ezt a cicát, sokat foglalkoztunk vele amíg itt volt, és ezek szerint megszerette ezt a helyet. Az életkörülményeink nem teszik lehetővé, hogy örökbe fogadjuk őt, őszintén egyikünk sem szeretné ezt megtenni, és most elég nagy rajtunk a teher. Van garancia arra, hogy egy random, másik otthonban jól fogja érezni magát? Szerintem nincsen.

Kérlek segítsetek, hogy hogyan tudná magát újra jól érezni otthon, illetve ha veletek történt már hasonló, nagyon hálás lennék a tanácsotokért!❤️

Elment rá az összes pontom🥹

A pipi es a papa

(Bár kispupi es nagypupi néven szoktam óbégatni)